A madár, amelyet kétszer hittek elveszettnek

A sziget keleti részén Polly egy régi erdőbe repült. Moha borította a fákat. Kevés fény ért a talajra. Egy kicsi, szürke és rózsaszín madár csak itt él. A neve priolo.

In the east of the island, Polly flew into an old forest. Moss covered the trees. Little sunlight reached the ground. A small grey and pink bird lives only here. Its name is the priolo.

A madár majdnem eltűnt. Senki nem látta ezerkilencszázharminckettő után. Aztán ezerkilencszázhatvanhétben az emberek újra találtak néhányat. De a gazdaságok tovább vették el az otthonát. Hamarosan száznál kevesebb pár maradt. Ez Európa egyik legritkább madara.

The bird almost disappeared. People saw none after nineteen thirty-two. Then in nineteen sixty-seven, people found some again. But farms kept taking its home. Soon fewer than one hundred pairs were left. It is one of Europe's rarest birds.

Az emberek keményen dolgoztak, hogy segítsenek neki. Újra elültették a megfelelő fákat. Polly látta, ahogy két priolo elrepül közel. A mellük puha rózsaszínben csillogott.

People worked hard to help it. They planted the right trees again. Polly saw two priolos fly by. Their breasts flashed soft pink.

Polly mozdulatlan maradt. Az erdő újra elcsendesedett. Ez jó cserének tűnt: csend egy madárért, amely még mindig él.

Polly stayed still. The forest grew still again. It felt like a good trade: quiet, for a bird that still lives.