Egy kar, amely képes ízlelni

Nyújtsd ki a kezed, és érints meg valamit, és érzed a formáját és a textúráját. Egy polip, amikor kinyújtja karját, valami furcsábbat csinál: azonnal megízleli, amit megérint, minden kar mentén húzódó több száz tapadókorongon keresztül.

Reach out and touch something, and you feel its shape and texture. An octopus reaching out does something stranger: it tastes what it touches, instantly, through hundreds of suckers lining each arm.

A tudósok nemrég felfedezték, hogy a polip tapadókorongjai különleges receptorokat tartalmaznak, amelyek semmi máshoz nem hasonlítanak, amit más állatoknál találtak, és arra épültek, hogy olyan vegyi anyagokat érzékeljenek, amelyek nem oldódnak vízben. Ez lehetővé teszi a polip számára, hogy karját egy sötét sziklarepedésbe csúsztassa, és azonnal tudja, mi rejtőzik ott: étel, veszély, vagy egyáltalán semmi, anélkül hogy látnia kellene vagy előbb ki kellene húznia.

Scientists recently discovered that octopus suckers contain special receptors unlike anything found in other animals, built to sense chemicals that do not dissolve in water. This lets an octopus slide an arm into a dark crack in the rocks and immediately know what is hiding there, food, danger, or nothing at all, without needing to see it or pull it out first.

Ez a világ megtapasztalásának teljesen más módja, tapintás és íz egyetlen érzékbe olvasztva, nyolc önálló karra elosztva. Egy teljes sötétségben vadászó polip számára ez a kombináció hasznosabb lehet, mint amilyenek a szemek valaha is lehetnének.

It is a completely different way of experiencing the world, touch and taste combined into a single sense, spread across eight independent arms. For an octopus hunting in total darkness, that combination might be more useful than eyes ever could be.