Egy kráter, két szín

Magasan az égen Polly lenézett egy hatalmas kráterbe. Több mint huszonkétezer éves volt, és elég nagy ahhoz, hogy egy kisvárost és két tavat befogadjon. Egy földsáv szelte át a közepét. Mindkét oldalon más színű volt a víz: az egyik tó kék, az egyik zöld.

From high in the sky, Polly looked down into one huge crater. It was more than twenty-two thousand years old and big enough to hold a small town and two lakes. A strip of land crossed the middle. On each side, the water was a different color: one lake blue, one lake green.

A két tó valójában egyetlen víztömeg, amelyet egy csatorna köt össze a föld alatt. De minden körülöttük másképp néz ki. A kék tó mélyebb, és tükrözi az eget. A zöld tó növények és apró algák közelében van, amelyek zöldre festik.

The two lakes are really one piece of water, joined by a channel under the land. But everything around them looks different. The blue lake is deeper and reflects the sky. The green lake sits near plants and tiny algae, which turn its color green.

Polly alacsonyan repült a színek közötti földsáv mentén. Halászhajókat látott az egyik oldalon, és teheneket a dombokon a másik fölött. Sűrű köd hömpölygött be, és először a zöld tavat, majd a kéket takarta el.

Polly flew low along the strip of land between the colors. She saw fishing boats on one side and cows on the hills above the other. Thick fog rolled in and covered first the green lake, then the blue one.

Leült egy régi kőfalra, és várta, hogy a köd eloszoljon. Amikor ez megtörtént, mindkét tó még mindig ott volt, kék és zöld, ugyanúgy, mint korábban.

She sat on an old stone wall and waited for the fog to clear. When it did, both lakes were still there, blue and green, just as before.