Vacsora, hajnalban elásva

Egy kis, gőzzel borított tó közelében Polly nagy fazekak sorát találta mély gödrök mellett a fekete földben. Egy szakács vastag kötényben kötéllel eresztett le egy-egy lezárt fazekat minden gödörbe. Polly leszállt a közelben, hogy figyeljen, kíváncsian, mi lehet érdemes arra, hogy egy gödörben főzzék a földben.

Near a small lake covered in steam, Polly found a row of big pots next to deep holes in the black ground. A cook in a thick apron lowered a sealed pot into each hole using a rope. Polly landed nearby to watch, curious what could be worth cooking in a hole in the ground.

Minden fazék tele volt hússal, kolbásszal, káposztával és zöldségekkel. A gödröket alulról a vulkán melegíti, majdnem ugyanolyan hőmérsékletre, mint a forrásban lévő víz. Egyáltalán nem használnak tüzet. A hő csak a mélyből jön, olyan repedéseken keresztül, amelyeket régen köveket köröket jelöltek meg.

Each pot was full of meat, sausage, cabbage, and vegetables. The holes are heated from below by the volcano, to about the same heat as boiling water. No fire is used at all. The heat comes only from deep underground, through cracks marked with stone rings long ago.

A szakács megmutatta Pollynak, főleg a kezével, hogy a fazekak hat vagy hét óráig maradnak elásva. Az emberek elmennek megnézni a tavat vagy a falut, amíg várnak. Aztán visszatérnek, hogy kiássák a vacsorájukat.

The cook showed Polly, mostly with his hands, that the pots stay buried for six or seven hours. People go visit the lake or the town while they wait. Then they come back to dig up their dinner.

Amikor az első fazekat felhúzták, sűrű gőz szállt fel, és a főtt hús illata betöltötte a levegőt. Polly nem maradt enni, de nézte, ahogy a szakács elviszi a fazekat, büszkén egy ételre, amelyet a hegy főzött.

When the first pot came out, thick steam rose up, and the smell of cooked meat filled the air. Polly did not stay to eat, but she watched the cook carry the pot away, proud of a meal the mountain had cooked.