A madár, amelyet kétszer hittek elveszettnek

A sziget keleti részén Polly egy régi, mohával borított babérerdőbe repült. Nem sok fény ért a talajra. Ez a hűvös erdő a Pico da Vara közelében az utolsó otthona egy kicsi, szürke és rózsaszín madárnak, amely sehol máshol nem létezik a világon, a priolónak.

In the east of the island, Polly flew into an old forest of laurel trees covered in moss. Not much sunlight reached the ground. This cool forest near Pico da Vara is the last home of a small grey and pink bird found nowhere else on Earth, called the priolo.

A madár kétszer is majdnem eltűnt. Az emberek ezerkilencszázharminckettő után már nem látták, és sokáig mindenki azt hitte, eltűnt. Aztán ezerkilencszázhatvanhétben ebben az erdőben újra találtak egy kis csoportot. Ennek ellenére a mezőgazdaság tovább zsugorította az otthonát, amíg száznál kevesebb költőpár maradt. Ez Európa egyik legritkább énekesmadara.

The bird almost disappeared twice. People stopped seeing it in nineteen thirty-two, and for many years everyone thought it was gone. Then, in nineteen sixty-seven, a small group was found again in this same forest. Even so, farming kept shrinking its home, until fewer than one hundred breeding pairs were left. It is one of the rarest songbirds in Europe.

Az emberek éveken át dolgoztak, hogy megmentsék. Eltávolították a gyorsan növekvő idegen fákat, és helyettük őshonos babért ültettek, amilyenre a madárnak szüksége van az élelemhez és a menedékhez. Polly látta, ahogy két priolo elrepül egy ágról, rózsaszín villanást mutatva, halkan kiáltozva, mielőtt eltűntek a levelek között.

People worked for years to save it. They removed fast-growing foreign trees and planted native laurel instead, the kind the bird needs for food and shelter. Polly watched two priolos fly from a branch, showing a flash of pink, calling softly to each other before disappearing into the leaves.

Némán várt, remélve, hogy többet lát, de az erdő ismét bezárult a madarak körül. Ez igazságos cserének tűnt: egy kis csend, egy madárért, amely még mindig túlél.

She waited without a sound, hoping to see more, but the forest closed around the birds again. It felt like a fair trade: a little silence, for a bird still surviving.