A falu a vihar alatt

Pollynak fel volt írva egy hely, és fogalma sem volt, hol van. "Meg tudná mondani, hogyan jutok oda?", kérdezte a juhtól a reggelinél. Kövesd a parti utat nyugat felé, mondta a juh, amíg a föld abba nem hagyja, hogy dombokat színleljen. A Skaill-öböl a világos homok hosszú íve, mögötte egy zöld terasszal, és ezen a teraszon fekszik a falu, félig a földbe süppedve, tetői az égre nyitva.

Polly had one place written down and no idea where it was. "Can you tell me how to get there?" she asked the ewe over breakfast. Follow the coast road west, the ewe said, until the land stops pretending to have hills. The Bay of Skaill is a long curve of pale sand with a green shelf behind it, and the shelf is where the village sits, half sunk into the ground with its roofs open to the sky.

Aznap reggel egy csigaforgató dolgozott a lelőhelyen, és a csigaforgatókat még ilyen időben is hallani. Polly megkérdezte: "Szeretném megismerni ennek a bizonyos műemléknek a történetét." Itt körülbelül ötezer évvel ezelőtt éltek emberek, mondta neki. Ezt a partot Stonehenge előtt és a Nagy Piramis előtt művelték. Aztán a homok átment fölöttük, és körülbelül négyezer évig ott maradt, amíg ezernyolcszázötven telén egy vihar le nem tépte a dűnét.

An oystercatcher was working the site that morning, and oystercatchers can be heard in weather. Polly asked, "I would like to know the history of this particular monument." People lived here about five thousand years ago, he told her. They were farming this coast before Stonehenge and before the Great Pyramid. Then the sand came over the top of them and stayed for roughly four thousand years, until a storm in the winter of eighteen fifty stripped the dune away.

A szél ennek a felét elvitte, így Polly újra kérte. "Meg tudná ezt ismételni nekem, kérem?" A második változatban benne volt az a részlet, ami számít. Minden házban ugyanaz a berendezés ugyanabban az elrendezésben: tűzhely középen, kőágyak két oldalt, és a hátsó falnál egy kőszekrény, amely az ajtó felé néz. Azért kőből van, mert nem volt fa.

The wind took half of that, so Polly asked for it again. "Could you please repeat that for me?" The second telling had the detail that matters. Every house holds the same furniture in the same arrangement: a hearth in the middle, box beds at either side, and against the far wall a stone dresser facing the door. It is stone because there was no wood.

"Meg tudná mondani, hogy a múzeum nyitva van-e holnap?", kérdezte Polly, aki már tudta, hogy visszajön. Állt egy darabig az egyik nyitott ház peremén, és lenézett egy szobába, amely úgy volt berendezve, ahogy bárki berendez egy szobát, a szép dolgokkal ott, ahol egy vendég meglátja őket először.

"Could you tell me if the museum is open tomorrow?" Polly asked, already knowing she would come back. She stood a while at the edge of one open house, looking in at a room laid out the way anyone lays out a room, the good things where a visitor would see them first.