A Fahéj Illata

Marta egyedül élt egy kis lakásban. Az új szomszédja, Doña Pilar, egy idős asszony volt. Néha találkoztak a liftben, de nem beszélgettek.

Marta lived alone in a small apartment. Her new neighbor, Doña Pilar, was an old woman. They saw each other in the elevator sometimes, but they did not talk.

Egy vasárnap reggel Marta kinyitotta a bejárati ajtót, hogy sétálni menjen. A padlón egy kis tányér volt. A tányéron egy szelet sütemény volt. A sütemény fahéj és narancs illatát árasztotta.

One Sunday morning, Marta opened her front door to go for a walk. There was a small plate on the floor. On the plate was a piece of cake. The cake smelled like cinnamon and oranges.

Volt egy cetli is. "Ez a nagymamám receptje. Túl sokat készítettem. Üdvözöllek az épületben. — Pilar."

There was a note. "It is my grandmother's recipe. I made too much. Welcome to the building. — Pilar."

Marta a konyhaasztalánál ette meg a süteményt. Ez volt a legfinomabb sütemény, amit hosszú ideje evett. Nem tudta, hogyan köszönje meg Pilarnak. Ő nem sütött. Nem volt nagymamájától származó receptje.

Marta ate the cake at her kitchen table. It was the best cake she had eaten in a long time. She did not know how to thank Pilar. She did not bake. She did not have a recipe from her grandmother.

Végül írt egy kártyát. "Köszönöm. A sütemény csodálatos volt. Ha bármikor segítségre van szükséged a bevásárlásnál, kérlek, kopogj be." A kártyát Pilar ajtaja alá csúsztatta. Most már volt valami, amivel elkezdhették a kapcsolatot.

Finally, she wrote a card. "Thank you. The cake was wonderful. If you ever need help with shopping, please knock." She left the card under Pilar's door. Now they had something to start with.