A rossz könyvesbolt

Lucas kávét rendelt és leült a kávézó üres sarkába. Elővette a könyvét és olvasni próbált. De a szomszédos asztal mellett ülő férfi figyelte őt.

Lucas ordered a coffee and sat in the empty corner of the café. He took out his book and tried to read. But the man at the next table was watching him.

"Ez egy nagyon régi kiadás" - mondta a férfi. Lucas felnézett. A férfi vastag kabátot viselt, pedig meleg volt a kávézóban. "Régen én is árultam ilyen könyveket. Itt a sarkon. A bolt már nincs meg."

"That's a very old edition," the man said. Lucas looked up. The man was wearing a heavy jacket, even though the café was warm. "I used to sell books like that one. Around the corner. The shop is gone now."

"Nincs meg?" - kérdezte Lucas. Kínosan érezte magát, de nem tudta, hogyan szakítsa meg a beszélgetést. "Milyen bolt volt?"

"Gone?" Lucas asked. He felt awkward, but he didn't know how to leave the conversation. "What kind of shop?"

A férfi halkan nevetett. "Antikvárium. Negyven évig. Aztán eladták az épületet egy banknak. A bank is bezárt három éve. Most ruhabolt van ott." Kinézett az ablakon. "Minden alkalommal, amikor elmegyek arra, egy pillanatra elfelejtem. Majdnem bemegyek."

The man laughed quietly. "Old books. Forty years. Then the building was sold to a bank. The bank closed too, three years ago. Now it's a clothing store." He looked out the window. "Every time I pass by, I forget for one second. I almost go inside."

Lucas becsukta a könyvét és figyelt. A férfi nem kért semmit. Csak el akarta mesélni valakinek egy helyről, ami régen ott volt.

Lucas closed his book and listened. The man did not ask for anything. He just wanted to tell someone about a place that used to be there.