Két kiló türelem

Szombat reggel Ana először ment el a piacra. Gyümölcsöt és zöldséget akart venni az egész hétre. A piac tele volt emberekkel, hangokkal és élénk színekkel.

On Saturday morning, Ana walked to the market for the first time. She wanted to buy fruit and vegetables for the week. The market was full of people, voices, and bright colors.

Megállt egy kis paradicsomos standnál. "Mennyibe kerül?" - kérdezte. Az asztal mögött álló idős férfi ránézett. "Salátához vagy szószhoz?" - mondta. Ana nem tudta, mit válaszoljon.

She stopped at a small stand with tomatoes. "How much, please?" she asked. The old man behind the table looked at her. "For salad or for sauce?" he said. Ana did not know what to answer.

"Salátához" - mondta végül. A férfi megrázta a fejét. Rámutatott az egyik ládára. "Ezek salátához valók. Kemények. Szép színűek." Rámutatott a másik ládára. "Ezek szószhoz. Puhák, nagyon pirosak, édesek." Elmosolyodott. "Más paradicsom, más munka."

"For salad," she said finally. The man shook his head. He pointed at one box. "These for salad. Firm. Good color." He pointed at another box. "These for sauce. Soft, very red, sweet." He smiled. "Different tomato, different work."

Ana vett egy-egy kilót mindkét ládából. A férfi gondosan becsomagolta őket papírba. Ajándékba adott neki egy kis citromot. "A salátádhoz" - mondta.

Ana bought one kilo from each box. The man wrapped them carefully in paper. He gave her a small lemon as a gift. "For your salad," he said.

Mikor hazaért, leült a konyhaasztalhoz és megnézte a táskáját. Úgy érezte, hogy többet vásárolt, mint paradicsomot.

When she got home, she sat at the kitchen table and looked at her bag. She felt like she had bought more than tomatoes.