A bőr, amely lát

A negyedik reggelen Chiara késésben volt. Két kávéval érkezett a sarki bárból, és a haja nedves volt a tengeri szellőtől. Az egyik kávét letette a pultra. "Tegnap este eszembe jutott valami," mondta. "Nem végeztük el Polly színpróbáját."

The fourth morning, Chiara was running late. She came in carrying two coffees from the bar on the corner and her hair was wet from the sea breeze. She set one coffee on the counter. "I had a thought last night," she said. "We have not done the colour test for Polly."

A színpróba volt Pasta kedvence, mesélte Chiara. Három különböző színű lapos tányért helyezett el az akvárium alján. Élénk piros. Élénk kék. Élénk sárga. Az egyik alatt, egy kis műanyag kupola alatt, egy darab garnéla volt. Ma a garnéla a piros tányér alatt volt.

The colour test was Pasta's favourite, Chiara said. She set out three flat plates of different colours on the tank floor. Bright red. Bright blue. Bright yellow. On one of them, under a small plastic dome, was a piece of shrimp. Today, the shrimp was under the red plate.

"Itt van a dolog," mondta Chiara. "A polipok színvakok. A szemükben csak egyféle fotoreceptor van, nem három, mint a miénkben. Minden eddigi teszt szerint, amit csak a szemükön végeztünk, a polipok nem tudják megkülönböztetni a színeket."

"Here is the thing," Chiara said. "Octopuses are colour-blind. Their eyes have only one kind of photoreceptor, not three the way ours do. By every test we have ever done on their eyes alone, octopuses cannot distinguish colours."

Polly megdöntötte vörös fejét.

Polly tilted her red head.

"És mégis," mondta Chiara. Rámutatott az akváriumra. "Figyelj."

"And yet," Chiara said. She pointed at the tank. "Watch."

Pasta kibontakozott. Két karja kinyúlt az akvárium alján. Áthaladtak a kék tányér fölött lassítás nélkül. Áthaladtak a sárga tányér fölött lassítás nélkül. Megálltak a piros tányér fölött. Az egyik kar felemelte a kupolát. Pasta elvette a garnélát.

Pasta uncurled. Two arms went out across the tank floor. They passed over the blue plate without slowing. They passed over the yellow plate without slowing. They paused over the red plate. One arm lifted the dome. Pasta took the shrimp.

"Nem vak a színekre," mondta Chiara. "De nem a szeme látja."

"She is not blind to colour," Chiara said. "But it is not her eyes that see it."

Az elmúlt tizenöt évben a biológusok felfedezték, hogy a polipok bőre tele van fényérzékelő sejtekkel, amelyeket opszinoknak neveznek. Ugyanaz a molekula, amely az emberi retinát borítja, borítja a polip karjának teljes felületét. A polip bőre képes érzékelni a fényt különböző hullámhosszokon. Egyes fajoknál a bőr képes érzékelni a konkrét színeket is.

In the last fifteen years, biologists have discovered that the skin of an octopus is full of light-sensing cells called opsins. The same molecule that lines a human retina lines the entire surface of an octopus arm. The octopus's skin can detect light at different wavelengths. In some species, the skin can detect specific colours.

Ez egy lehetséges válasz arra a kérdésre, amely száz éve foglalkoztatja a biológusokat: hogyan tud egy színvak állat tökéletesen álcázódni színes környezetben? Egy korallon lévő polip megegyezik a korallal. Egy homokon lévő polip megegyezik a homokkal. A szeme nem látja a színt. De a bőre igen. A bőr látja, amit másolnia kell.

This is one possible answer to a question that had puzzled biologists for a hundred years: how does a colour-blind animal camouflage itself so perfectly into colourful environments? An octopus on coral matches the coral. An octopus on sand matches the sand. Its eyes cannot see colour. But its skin can. The skin sees what the skin needs to copy.

Pasta visszahúzódott a garnélával. Az egész kísérlet kevesebb mint egy percig tartott.

Pasta withdrew with her shrimp. The whole experiment had taken under a minute.

Polly lassan sétált az akvárium peremén. Soha nem gondolt még a saját szemeire. Egyszerűen megbízott bennük. Az a gondolat, hogy egy állat a teste más részeivel is láthat, mint a szemeivel, egy pillanatra mélyen furcsa volt. Arra gondolt, a megérdemelt kis szédüléssel, hogy fogalma sincs, mit tud a teste nagy része.

Polly walked along the rim of the tank slowly. She had never thought about her own eyes before. She had simply trusted them. The idea that an animal could see with parts of itself other than its eyes was, for a moment, deeply strange. She thought, with the small flutter of vertigo it deserved, that she had no idea what most of her own body knew.

Chiara felvette a kávéját. "Érdekes, nem?"

Chiara picked up her coffee. "It is interesting, no?"

Polly megdöntötte vörös fejét.

Polly tilted her red head.

"Van még több is," mondta Chiara. "Már egy évtizede publikálunk erről tanulmányokat. A legtöbb ember még mindig nem tudja elhinni. Az állat bőre lát." Ivott a kávéból. "Üdvözöllek a biológia azon részében, ahol valójában nem tudunk sokat."

"There is more," Chiara said. "We have published papers on this for a decade. Most people still cannot believe it. The animal's skin sees." She drank the coffee. "Welcome to the part of biology where we don't actually know much."