Elhagyva a Völgyet

Tomas ismét szolgálatban volt. Napkelte után nem sokkal találta meg Pollyt a látogatóközpont kioszkjánál. Friss kávéval teli termoszt hozott magával. Letette egy padra, és leült mellé.

Tomas was on duty again. He found Polly at the visitor centre kiosk just after sunrise. He had a fresh Thermos of coffee. He set it on a bench and sat down next to it.

Egy darabig nem sokat beszéltek. Polly a szárnytollait igazgatta. A reggel hűvös volt, és a folyó illatát hordozta.

They did not say much for a while. Polly preened her wing feathers. The morning was cool and smelled of the river.

„Gondolom, továbbállsz” – mondta végül Tomas.

"I imagine you're moving on," Tomas said eventually.

Polly félrebillentette vörös fejét. Tomas lassan bólintott.

Polly tilted her red head. He nodded slowly.

Mesélt neki a park többi részéről, ahová Polly még nem jutott el. A magasföldekről a Tioga úton túl, a tavaival és csupasz gránitkupoláival. Hetch Hetchyről, a másik völgyről északra, amit több mint száz éve gátak közé szorítottak, és víztározóvá alakítottak, még mindig gyönyörű, még mindig nagyrészt üres. A vörösfenyők ligetéről a Tuolumne réteken. Ezekről a helyekről a nyugodt büszkeséggel beszélt, mint aki tizennégy évet töltött azzal, hogy megismerje a hegyek egy szakaszát.

He told her about the rest of the park, the parts she had not been to. The high country off Tioga Road, with its lakes and bare granite domes. Hetch Hetchy, the other valley to the north, dammed and turned into a reservoir more than a hundred years ago, still beautiful, still mostly empty. The grove of redwoods up in Tuolumne Meadows. He spoke of these places with the calm pride of someone who had spent fourteen years getting to know one stretch of mountains.

„Ez a hely nem mutat meg mindent igazán” – mondta. „Még akkor sem, ha itt élsz. Csak darabokat kapsz el. A vándorsólymokat, a liliomokat, a Tejutat szerdán, de nem csütörtökön. Az emberek három napra jönnek, és azt hiszik, látták. Egy képeslapot láttak.” Kortyolt a kávéjából. „Jobb, ha egy darabot teljesen megismersz, szerintem. A vándorsólymok, akikről meséltem? Tizennégy év, és még mindig nem tudom, mit fognak csinálni holnap.”

"This place doesn't really show you everything," he said. "Even if you live here. You catch pieces. The peregrines, the lilies, the Milky Way on Wednesday but not on Thursday. People come for three days and think they saw it. They saw a postcard." He sipped his coffee. "Better to see one piece all the way through, I think. The peregrines I told you about? Fourteen years and I still don't know what they're going to do tomorrow."

Polly az El Capitan sziklapárkányáról való zuhanásaira gondolt. Egyszer sem sikerült tisztán landolnia. De minden alkalommal egyre kevésbé volt rossz. Úgy érezte, egy életen át tudna egyre kevésbé rossz lenni.

Polly thought about her dives off the El Capitan ledge. She had not landed cleanly once. She had also gotten less bad at it each time. She thought she could keep getting less bad for a lifetime.

Egy busz érkezett. Ugyanaz a zöld busz. Ugyanaz a sofőr. A sofőr intett Tomasnak, miközben kinyitotta az ajtót. Tomas visszaintegetett.

A shuttle bus pulled in. The same green bus. The same driver. The driver waved at Tomas as she opened the door. Tomas waved back.

„Indulj csak” – mondta. Felállt. Még nem fejezte be a kávéját.

"Off you go," he said. He stood up. He had not finished his coffee.

Polly kinyújtotta kékeszöld szárnyait. A busz ajtaja még mindig nyitva volt. Érezte a reggeli erdő melegedő fenyőillatát, a busz enyhe dízel szagát és a folyót odébb.

Polly stretched her blue-teal wings. The shuttle door was still open. She could smell the warming pine of the morning forest and the faint diesel of the bus and the river beyond.

Felemelkedett a pad korlátjáról, egyszer megkerülte a látogatóközpontot, majd emelkedett. A völgy alatta maradt. Balra az El Capitan, jobbra a Half Dome. A Merced a völgy alján kanyargott.

She lifted off from the bench railing, circled once over the visitor centre, and climbed. The valley dropped away. El Capitan stood on the left. Half Dome on the right. The Merced ran the floor.

A peremnél nyugat felé fordult. Alatta egy vándorsólyom vadászott egy kis sarlósfecske csapatra a sziklafal mentén. Polly fél percig figyelte. Aztán megtalálta a szelet, amit keresett, és hagyta, hogy az kivigye a parkból.

At the rim, she banked west. Below her, a peregrine was hunting a small flock of swifts along the cliff face. Polly watched it for half a minute. Then she found the wind she wanted and let it carry her out of the park.

Mögötte Tomas már a rét felé tartott. Elővette a jegyzetfüzetét. Ma is, holnap is, és jövőre is meg kell jelölnie a kornis liliomokat.

Behind her, Tomas was already moving on toward the meadow. He had a clipboard out. There would be corn lilies to mark today, and tomorrow, and next year.