Gőz és kis tányérok

Mara hét órakor érkezett az éjszakai piacra. Az utca tele volt fénnyel, gőzzel és emberekkel. Minden árus mást árult: tésztát, gombócot, gyümölcsöt nyárson, hideg teát. Éhes volt, de nem tudta, hol kezdje.

Mara arrived at the night market at seven. The street was full of light, steam, and people. Every stand sold something different: noodles, dumplings, fruit on sticks, cold tea. She was hungry, but she did not know where to start.

Megállt egy árusnál, ahol hosszú sor állt. Egy asszony gombócot sütött egy nagy, lapos serpenyőben. Mara figyelte a többi vásárlót. Rámutattak az étlapra, mondtak egy számot, és fizettek. Amikor rá került a sor, ő is rámutatott. "Ötöt kérek," mondta. Az asszony bólintott és mosolygott.

She stopped at a stand with long lines. A woman cooked dumplings in a big flat pan. Mara watched the other customers. They pointed at the menu, said a number, and paid. When it was her turn, she pointed too. "Five, please," she said. The woman nodded and smiled.

A gombócok forróak voltak, és ropogósak alul. Mara leült egy kis műanyag székre, és lassan megette őket. Aztán a következő árushoz sétált, majd a következőhöz. Aznap este megtanulta az utcai étkezés legfontosabb szabályát: a hosszú sor jó ételt jelent.

The dumplings were hot and crispy on the bottom. Mara sat on a small plastic chair and ate them slowly. Then she walked to the next stand, and the next. That night she learned the most important rule of street food: a long line means good food.