Az ebéd, amelyet egy egész ország eszik

Éppen elmúlt dél, és az utca elcsendesedett. A redőnyök félig le vannak eresztve. Az iroda, ahová menni akartál, zárva van, a mellette lévő kis étterem pedig hirtelen tele van.

It is just after noon and the street has gone quiet. Shutters are half down. The office you wanted is closed, and the small restaurant beside it is suddenly full.

A Dominikai Köztársaságban az ebéd a nap igazi étkezése, nem a vacsora. A tányér, amely megérkezik: fehér rizs, ráöntött, párolt vörös bab, és egy darab hús, általában csirke, mellette egy kis salátával és sült zöldbanánnal, ha szerencséd van. Ezt la banderának hívják, ami zászlót jelent, mert a tányéron lévő színek az ország színei. Az emberek a hét legtöbb napján ezt eszik, és sosem unják meg.

In the Dominican Republic lunch is the real meal of the day, not dinner. The plate that arrives is white rice, stewed red beans poured over it, and a piece of meat, usually chicken, with a little salad on the side and fried green plantain if you are lucky. It is called la bandera, which means the flag, because the colours on the plate are the colours of the country. People eat it most days of the week and do not get tired of it.

Amit érdemes tudni, az a ritmus, nem a recept. Ha éhesen jelensz meg délután három órakor, a jó helyeket üresen találod, az étel pedig elfogyott. Egyél akkor, amikor mindenki más eszik. Utána kérj egy kis erős kávét, állva idd meg, és menj vissza a hőségbe.

The useful thing to know is the rhythm, not the recipe. If you turn up hungry at three in the afternoon you will find the good places empty and the food gone. Eat when everybody else eats. Then ask for a small strong coffee afterwards, standing up, and go back out into the heat.