Elhagyva a Völgyet

Tomas ismét szolgálatban volt. Napkelte után találkozott Pollyval a látogatóközpont kioszkjánál. Friss kávét hozott egy termoszban. Letette egy padra, és leült.

Tomas was on duty again. He found Polly at the visitor centre kiosk just after sunrise. He had a fresh Thermos of coffee. He set it on a bench and sat down.

Egy darabig nem sokat beszéltek. Polly tollait rendezgette. A reggel a folyó illatát árasztotta.

They did not say much for a while. Polly preened her feathers. The morning smelled of the river.

"Gondolom, továbblépsz," mondta Tomas.

"I imagine you're moving on," Tomas said.

Polly félrehajtotta a fejét.

Polly tilted her head.

Tomas mesélt neki a park többi részéről. A magas vidék a Tioga úton túl. Hetch Hetchy, a másik völgy északra, amit régen gátoltak, de még mindig gyönyörű. A vörösfenyő liget a Tuolumne réteken. Csendes büszkeséggel beszélt ezekről a helyekről.

He told her about the rest of the park. The high country off Tioga Road. Hetch Hetchy, the other valley to the north, dammed long ago but still beautiful. The grove of redwoods up in Tuolumne Meadows. He spoke of these places with quiet pride.

"Ez a hely nem mutat meg mindent, még akkor sem, ha itt élsz," mondta. "Csak darabokat látsz. Az emberek három napra jönnek, és azt hiszik, mindent láttak. Csak egy képeslapot láttak." Kortyolt a kávéjából. "Jobb, ha egy darabot teljesen megismer az ember. A vándorsólymokról? Tizennégy éve itt vagyok, és még mindig nem tudom, mit fognak csinálni holnap."

"This place doesn't show you everything, even if you live here," he said. "You catch pieces. People come for three days and think they saw it. They saw a postcard." He sipped his coffee. "Better to see one piece all the way through. The peregrines? Fourteen years and I still don't know what they're going to do tomorrow."

Polly az El Capitan sziklapereméről való zuhanásaira gondolt. Egyszer sem sikerült tisztán landolnia. De minden alkalommal egyre kevésbé volt rossz. Úgy érezte, egy életen át tudna egyre kevésbé rossz lenni.

Polly thought about her dives off the El Capitan ledge. She had not landed cleanly once. She had also gotten less bad each time. She thought she could keep getting less bad for a lifetime.

Egy transzferbusz érkezett. Ugyanaz a zöld busz. Ugyanaz a sofőr. "Indulj," mondta Tomas. Felállt.

A shuttle bus pulled in. The same green bus. The same driver. "Off you go," Tomas said. He stood up.

Polly kinyújtotta kékeszöld szárnyait. Felszállt a padról, egyszer körözött a látogatóközpont felett, majd emelkedett. A völgy elmaradt alatta. Balra az El Capitan állt. Jobbra a Half Dome.

Polly stretched her blue-teal wings. She lifted off from the bench, circled once over the visitor centre, and climbed. The valley dropped away. El Capitan stood on the left. Half Dome on the right.

A peremen nyugat felé fordult. Alatta egy vándorsólyom vadászott egy kis fecskerajra a sziklafal mentén. Fél percig figyelte. Aztán megtalálta a kívánt szelet, és hagyta, hogy az kivezesse a parkból.

At the rim, she banked west. Below her, a peregrine was hunting a small flock of swifts along the cliff face. She watched it for half a minute. Then she found the wind she wanted and let it carry her out of the park.