Búcsú a Tésztától

A hetedik reggelen Polly korán lement a tartályhoz. A labor csendes volt. Chiara még egy óráig nem érkezik meg. Az intézet már százötvennégy éve így ébredezik minden reggel.

On the seventh morning, Polly came down to the tank early. The lab was quiet. Chiara would not be in for another hour. The institute had been waking up like this every morning for one hundred and fifty-four years.

Tészta a tartály elejénél volt.

Pasta was at the front of the tank.

Ez nem volt szokványos. Hat reggelen át Polly a peremen ült, és a polip a csövében volt összegömbölyödve, vagy egy sarokban lebegve. Ma a polip az elülső falhoz nyomódott, mind a nyolc karja lazán szétterült az üvegen, egyetlen látható szeme Polly szintjében volt.

This was not normal. For six mornings, Polly had perched on the rim and the octopus had been folded in her pipe, or drifting in a corner. Today the octopus was pressed against the front wall, all eight arms spread loosely against the glass, her single visible eye level with Polly's.

Egymásra néztek.

They looked at each other.

Ami egy papagáj és egy óriás csendes-óceáni polip között történik, valószínűleg nem barátság. A polip talán csak vizsgálta a melegvérű lényt, aki hat napja a tartálya körül volt. A polipok a bőrükön keresztül érzékelik a meleget. A tapadókorongjaikkal érzékelik a mozgást. Információt gyűjtöttek.

What passes between a parrot and a giant Pacific octopus is probably not friendship. The octopus might simply have been investigating the warm-blooded creature that had been around her tank for six days. Octopuses can read warmth through their skin. They can read movement through their suckers. They were collecting information.

Polly végighaladt a peremen. A polip szeme követte őt, majd a karjai lassan elmozdultak, hogy kövessék. Amikor Polly megállt, a szem is megállt.

Polly hopped along the rim. The octopus's eye tracked her, then her arms shifted slowly to follow. When Polly stopped, the eye stopped.

Hét teljes percig figyelték egymást. A vízszűrő halkan zümmögött.

For seven full minutes they watched each other. The water filter hummed softly.

Aztán a polip olyat tett, amit Polly egész héten nem látott tőle. Lassan kinyújtott egy kart, és a legvégét pontosan az üveghez nyomta, ahol Polly lába pihent. A tapadókorongok szétterültek, majd megálltak.

Then the octopus did something Polly had not seen her do all week. She unfurled one arm slowly and pressed the very tip of it against the glass exactly opposite where Polly's foot was resting. The suckers spread, then stilled.

Polly leeresztette a csőrét az üveghez, és finoman megérintette zárt csőrével. A hideg üvegen keresztül az ő oldalán semmi sem volt. A polip oldalán talán sok minden.

Polly lowered her beak to the glass and touched it gently with her closed beak. Through the cold glass, on her side, there was nothing. On the octopus's side, perhaps a great deal.

A kar egy hosszú percig maradt. Aztán visszacsúszott a vízbe.

The arm stayed for one long minute. Then it slid back into the water.

Chiara két kávéval érkezett. "Elmész," mondta. "Sejtettem, hogy ez fog történni. Utazz biztonságban. Gyere vissza, amikor tudsz."

Chiara came in with two coffees. "You are leaving," she said. "I imagined this would happen. Travel safely. Come back when you can."

Polly felemelkedett a peremről. Végigrepült az intézet hosszú folyosóján, el a szardíniák és a hínár mellett, ki a Villa Comunale ragyogó reggelébe. A Nápolyi-öböl tárult elé.

Polly lifted off the rim. She flew out down the long corridor of the institute, past the sardines and the kelp, and out into the bright morning of the Villa Comunale. The Bay of Naples opened in front of her.