A Befőttesüveg

A második reggelen Chiara egy befőttesüveget hozott Pasta tartályához. Az üvegnek csavaros fedele volt. Bent egy élő rák volt.

On the second morning, Chiara brought a glass jar to Pasta's tank. The jar had a screw lid. Inside was a live crab.

Chiara a víz fölé tartotta az üveget. Pasta figyelt. Egy karja kinyúlt és végigsimított a tartály oldalán.

Chiara held the jar above the water. Pasta watched. One arm uncurled and stretched along the side of the tank.

Chiara a vízbe ejtette az üveget. Lassan süllyedt. Pasta nem vetette rá magát. A polipok, mondta Chiara, nem ugranak. Először megfigyelők.

Chiara dropped the jar into the water. It sank slowly. Pasta did not lunge. Octopuses, Chiara said, are not lungers. They are observers first.

Polly a tartály szélén ült. A rák az üveg belsejében a falnak ütközött. Pasta megérintette az üveget egy karjával. Tapadókorongjain kétszáz érzékelősejt volt mindegyiken. "Egy polip karja megízlel mindent, amit megérint," mondta Chiara.

Polly perched on the tank rim. The crab scuttled against the glass inside the jar. Pasta touched the jar with one arm. Her suckers had two hundred sensory cells each. "An octopus arm tastes everything it touches," Chiara said.

Pasta egy második karral fogta meg az üveget. A két kar lassan forgatta. Egy harmadik kar hátulról közeledett, hogy felfedezze a fedelet.

Pasta gathered the jar with a second arm. The two arms turned it slowly. A third arm came around the back to explore the lid.

A polipok már az 1950-es évek óta nyitnak ki csavaros tetejű üvegeket laboratóriumokban. Első alkalommal általában tíz vagy tizenöt percig tart. Nem lépésekben gondolkodnak. A tapadókorongokkal érzik a meneteket, és úgy forgatják a fedelet, ahogy a menetek húzzák.

Octopuses have been opening screw-top jars in labs since the 1950s. The first time, it usually takes ten or fifteen minutes. They are not thinking in steps. They are letting the suckers feel the threads and turning the lid the way the threads pull.

Pasta fél fordulatot tett a fedélen. Majd még egyet. A fedél lepattant. A rák kiúszott a nyílt vízbe.

Pasta turned the lid one half-rotation. Then another. The lid popped free. The crab scrambled out into the open water.

Nem jutott messzire. Pasta negyedik karja már az üveg szájánál volt. A rák eltűnt a polip csőrében.

It did not get far. Pasta's fourth arm was already curled at the jar's mouth. The crab disappeared into the octopus's beak.

Chiara írt valamit egy jegyzettömbre. "Három perc negyvenkét másodperc. Egyre gyorsabb. Az első alkalommal, amikor adtunk neki egy üveget, tizenegy percig tartott."

Chiara wrote something on a clipboard. "Three minutes forty-two seconds. She is getting fast. The first time we gave her a jar, it took her eleven minutes."

Pasta visszatért a csőtekercséhez. Karjai körbefonták magát.

Pasta returned to her coil of pipe. Her arms wrapped around herself.

A polipok nagyon furcsák, mondta Chiara Pollynak. Közelebbi rokonságban állnak egy csigával, mint bármi mással, aminek gerince van. Három szívük van. Vérük kék, mert rézzel szállítja az oxigént, nem vassal. Csak három-öt évig élnek a vadonban. Pasta már kettő volt. Mindent meg fog tanulni, amit valaha is tudni fog, abban az időben, ami még hátra van neki.

Octopuses are very strange, Chiara told Polly. They are more closely related to a snail than to anything with a backbone. They have three hearts. Their blood is blue, because it carries oxygen with copper instead of iron. They live only three to five years in the wild. Pasta was already two. She would learn everything she would ever know in the time she had left.