Elhagyva a Völgyet

Tomas, az erdőőr napkeltekor érkezett a látogatóközpontba. Volt nála egy termosz kávé. Leült egy padra Polly mellé.

Tomas the ranger came to the visitor centre at sunrise. He had a Thermos of coffee. He sat on a bench next to Polly.

Nem beszéltek sokat. Polly tollászkodott. A reggel a folyó illatát árasztotta.

They did not say much. Polly preened her feathers. The morning smelled of the river.

"Elmész," mondta Tomas.

"You are leaving," Tomas said.

Polly félrebillentette a fejét.

Polly tilted her head.

Tomas mesélt neki a park többi részéről. A magas hegyvidékről a tavaival. Egy másik völgyről északra. Egy ligetről, ahol magas fák állnak.

He told her about the rest of the park. The high country with its lakes. Another valley to the north. A grove of tall trees.

"Ez a hely túl nagy ahhoz, hogy három nap alatt bejárd," mondta. "Csak darabokat látsz belőle."

"This place is too big to see in three days," he said. "You only see pieces."

Polly a sziklaugrásaira gondolt. Egyik sem volt tökéletes. De mindegyik egy kicsit jobb lett. Egy életen át fejlődhetne.

Polly thought about her dives off the cliff. None of them were good. But each one was a little better. She could keep getting better for a lifetime.

Visszatért a zöld kisbusz. Ugyanaz a sofőr. Tomas felállt. "Indulj," mondta.

The green shuttle bus came back. The same driver. Tomas stood up. "Off you go," he said.

Polly kinyújtotta a szárnyait. Felemelkedett a padról. Körberepülte a látogatóközpontot. Emelkedett.

Polly stretched her wings. She lifted off the bench. She circled the visitor centre. She climbed.

A völgy eltűnt alatta. Balra volt El Capitan. Jobbra a Half Dome.

The valley dropped away. El Capitan was on her left. Half Dome was on her right.

A peremen nyugat felé fordult. Alatta egy vándorsólyom kis sarlósfecskékre vadászott a szikla mentén. Polly figyelte. Aztán megtalálta a szelet, és hagyta, hogy az kivezesse a parkból.

At the rim, she banked west. Below her, a peregrine hunted small swifts along the cliff. Polly watched. Then she found the wind and let it carry her out of the park.