Asztal egynek

Mia bemegy egy kis étterembe kilenckor. A terem szinte üres. Egy fáradt pincér fehér kötényben egy sarokasztalra mutat.

Mia goes into a small restaurant at nine. The room is almost empty. A tired waiter in a white apron points to a table in the corner.

"Csak egyedül van?" kérdezi. Mia igent mond. Mindig egyedül utazik. Kicsit ideges. Az étlap egy kis papíron van.

"Just one?" he asks. Mia says yes. She always travels alone. She is a little nervous. The menu is on one small piece of paper.

Mia egy szóra mutat. Nem ismeri. A pincér elmosolyodik. "A napi ajánlat," mondja lassan. "A nagymamám étele. Ha nem ízlik Önnek, hozok mást."

Mia points at a word. She does not know it. The waiter smiles. "The special," he says slowly. "My grandmother's food. If you do not like it, I bring something else."

Az étel egy nehéz tálban érkezik. Forró, fokhagymával és kis kenyérdarabokkal. Mia megkóstolja. A pincér a bárpultnál figyeli.

The food comes in a heavy bowl. It is hot, with garlic and little pieces of bread. Mia tries it. The waiter watches her from the bar.

Mia feltartja a hüvelykujját. A pincér nevet, és újra megtölti a poharát. "Jó," mondja. "Jöjjön vissza holnap. Akkor elmondom, mi van benne."

Mia gives him a thumbs up. He laughs and fills her glass again. "Good," he says. "Come back tomorrow. Then I tell you what is in it."