Polly kávét rendel

Az eső döntött Polly helyett. A tér közepén kezdett esni, és a legközelebbi ajtó egy sarki kávézóé volt, párás ablakokkal és csíkos ponyvával, amelyről lassú cseppekben csorgott a víz. „Jó napot!” Egy csokornyakkendős borz felnézett a kávégépről, mintha az esős napok vendégei lennének a kedvencei.

The rain decided for Polly. It started halfway across the square, and the nearest door was a corner cafe with fogged windows and a striped awning dripping in slow drops. "Hello, good afternoon!" A badger in a bow tie looked up from the coffee machine as if visitors on rainy days were his favorite kind.

„Egy tejeskávét kérek. Ha lehet, ne túl forrót.” A borz úgy bólintott, mint aki nagyon komolyan veszi a rendelést, aztán szó nélkül előretolt egy üvegvitrint. Odabent aranybarnán és cukrosan várakoztak a híresek. „Van churros? Mindenki arról beszél.” Úgy tett, mintha megsértődött volna, hogy a kérdés egyáltalán szükséges. „Itt fogyasztom, kérem. Szeretnék egy kicsit az ablaknál ülni.”

"A coffee with milk, please. Not too hot, if possible." The badger nodded like someone taking the request very seriously, then slid a glass case forward without a word. Inside, golden and sugared, waited the famous ones. "Do you have churros? Everyone talks about them." He pretended to be offended that the question was even necessary. "For here, please. I want to sit by the window for a while."

Az ablak melletti hely az eső hangjával és a siető esernyők felvonulásával érkezett. Polly mártogatott, kóstolt, és egy kicsit jobban megértette az egész környéket. „A számlát kérem. Mennyivel tartozom?” A szám kicsi volt; a felfedezés nem. „Nagyon finom! Holnap biztosan visszajövök.” A borz csak törölgetett egy csészét és mosolygott, mert ezt már hallotta korábban, és mindig igaz volt.

The window seat came with the sound of rain and a view of umbrellas hurrying past. Polly dipped, tasted, and understood the entire neighborhood a little better. "The check, please. How much do I owe you?" The number was small; the discovery was not. "How delicious! I am definitely coming back tomorrow." The badger just polished a cup and smiled, because he had heard that before, and it was always true.