A Gondolkodó Test

A harmadik reggelen Chiara új kísérlettel készült. Egy kis akril labirintust helyezett a tartály aljára. A labirintus közepén egy darab rák hús volt. A falak átlátszóak voltak, de az útvonal bonyolult: két jobb kanyar, egy bal, és egy kis kamra kapu, amely csak az egyik oldalról nyílt.

On the third morning, Chiara had a new experiment. She placed a small acrylic maze on the floor of the tank. The maze had a single piece of crab meat at its centre. The walls were transparent, but the route through was complex: two right turns, a left, and a small chamber gate that pushed open from one side only.

Pasta már a megszokott sarkából figyelt. Chiara egy kis videokamerát állított fel a peremre, majd hátralépett.

Pasta was already watching from her usual corner. Chiara set up a small video camera on the rim and stepped back.

Amit Polly ezután látott, olyasmi volt, amit még sosem látott korábban.

What Polly saw next was something she had never seen before.

Pasta két karját a labirintus felé nyújtotta, mielőtt a teste elhagyta volna a sarkot. A két kar egymástól függetlenül mozgott. Az egyik a labirintus tetején haladt, feltérképezve a szerkezetet. A másik a padlón csúszott be a labirintus bejáratába. A két kar nem koordinálta egymást. Úgy működtek, mintha különálló lények lennének.

Pasta sent two arms toward the maze before her body left the corner. The two arms moved independently of each other. One went over the top of the maze, exploring the structure. The other slid along the floor, into the maze entry. The two arms did not coordinate with each other. They were operating as if they were separate creatures.

Ez nem volt metafora. Chiara elmagyarázta, miközben ez történt: egy polipnak körülbelül ötszázmillió neuronnal rendelkezik. Kétharmaduk nem a központi agyban van. A karjaiban találhatók. Minden kar saját komplex idegrendszerrel bír. Minden kar önállóan képes egyszerű problémákat megoldani. A központi agy biztosítja a magas szintű szándékot. A karok a részleteket tárgyalják meg.

This was not a metaphor. Chiara explained, while it was happening: an octopus has about five hundred million neurons. Two thirds of them are not in its central brain. They are in its arms. Each arm has its own complex nervous system. Each arm can solve simple problems on its own. The central brain provides high-level intention. The arms negotiate the details.

Polly a tartály peremén ugrált, hogy lépést tartson. Az első kar átfűzte magát a labirintus folyosóján. Elérte az első kanyart, megállt, tapogatózott, majd fordult. Elérte a második kanyart. Pasta teste még mindig nem mozdult el a sarkából. A második kar, amelyik a tetejét vizsgálta, megtalálta a kis kaput a kamránál, és tesztelte a széleit. Egyszer nyomta meg. A kapu egy kicsit engedett.

Polly hopped along the tank rim to keep up. The first arm threaded the corridor of the maze. It hit the first turn, paused, felt, and turned. It hit the second turn. Pasta's body had still not moved from her corner. The second arm, the one exploring the top, found the small gate at the chamber and tested its edges. It pushed once. The gate gave a little.

Az első kar elérte a kaput a labirintus belsejéből. Ellentétes irányba nyomta. A kapu kinyílt.

The first arm reached the gate from inside the maze. It pushed in the opposite direction. The gate opened.

A kar elvette a rák húst.

The arm took the crab meat.

Az egész csere talán harminc másodpercig tartott. Pasta egyszer sem mozdította meg a fő testét.

The whole exchange had taken perhaps thirty seconds. Pasta had not moved her main body once.

Chiara, miközben a képernyőjét nézte, lassan kifújta a levegőt. "Ez az a rész, amit még mindig nem értünk," mondta. "A karok megszerezték az ételt. Vajon a polip oldotta meg a labirintust? Vagy a két kar oldotta meg együtt, miközben a központi agy valami teljesen mással foglalkozott? Nem tudjuk. Mindkét oldal mellett szólnak érvek. Alapvetően azért fizetnek, hogy erről vitatkozzak."

Chiara, watching her video screen, exhaled slowly. "This is the part we still do not understand," she said. "The arms got the food. Did the octopus solve the maze? Or did the two arms solve it together, while the central brain did something else entirely? We do not know. There are arguments for both. I am paid, basically, to argue about it."

Polly Pastára nézett. A polip most lassan nyújtózkodott, ahogy egy macska tenné. A nyolc kar összegyűlt, és a rák húst a csőrhöz húzta. A labirintus, üresen, a tartály alján hevert.

Polly looked at Pasta. The octopus was now stretching her body slowly, the way a cat might. The eight arms gathered together, and pulled the crab meat to the beak. The maze, empty, sat on the tank floor.

Van egy kifejezés, amit a tudósok használnak, amikor nem tudnak egy lényt besorolni a korábban ismert kategóriákba. A kifejezés az "idegen intelligencia." Polly hallotta már ezt előadásokban. Költőinek gondolta. Ma, amikor két kar dolgozott egy labirintuson anélkül, hogy egymással konzultáltak volna, átgondolta a véleményét. Lehet, hogy szó szerint értendő.

There is a phrase scientists use when they cannot fit a creature into the categories they had before they met it. The phrase is "alien intelligence." Polly had heard it in lecture videos. She had thought it was poetic. Today, watching two arms work a maze without consulting each other, she revised her thinking. It might be literal.

Chiara összepakolta a kamerát. "Ebédidős találkozóm van," mondta. "Maradj csak. Szereti a társaságot."

Chiara packed up the camera. "I have a lunch meeting," she said. "You stay. She likes the company."

Polly maradt. Pasta visszatért a csövéhez. Az ablakokon keresztül az délutáni fény lassan kékesszürkéről aranyra változott. A polip időnként kinyitotta az egyik szemét, és ránézett.

Polly stayed. Pasta returned to her pipe. The afternoon light through the windows changed slowly from blue-grey to gold. The octopus, occasionally, opened one eye and looked at her.

Polly nem mondott semmit. A polip, nagyon nyilvánvalóan, nem várta, hogy beszéljenek hozzá.

Polly did not say anything. The octopus, very obviously, was not waiting to be talked to.