Ez a kék csak egy helyen létezik

Egy szürke kövekből álló strandon állsz a Dominikai Köztársaság délnyugati részén. Itt szinte nincs is homok. A lábaddal megforgatod a kavicsokat, ahogy mindenki teszi, és akkor az egyikük megállít. Kék. Nem festett, nem üveg. Végig kék.

You are standing on a beach of grey stones in the southwest of the Dominican Republic. There is almost no sand here. You turn the pebbles over with your foot, the way everybody does, and then one of them stops you. It is blue. Not painted, not glass. Blue the whole way through.

A követ larimárnak hívják, és a Földön pontosan egyetlen hely van, ahol a földből előbukkan: egy egyetlen domboldal a part feletti hegyekben. Az emberek ötven éve keresnek egy másodikat, és senki sem találta meg soha. Az azt kibányászó férfiak kézi szerszámokkal és kötélre kötött vödrökkel dolgoznak, mert egy gép széttörné pontosan azt, amiért jöttek.

The stone is called larimar, and there is exactly one place on Earth where it comes out of the ground: a single hillside in the mountains above this coast. People have searched for a second one for fifty years and nobody has ever found it. The men who dig it out work with hand tools and buckets on ropes, because a machine would smash the very thing they came for.

A név nem régi. Ezerkilencszázhetvennégyben egy Miguel Méndez nevű férfi felfelé követte a kék kavicsokat egy folyó mentén, amíg meg nem találta, honnan hullanak, és a lányáról, Larissáról, valamint a tenger spanyol szaváról nevezte el a követ. Ha valaha veszel egyet, nézd meg alaposan a színét. Minél mélyebb a kék, annál mélyebbre kellett lemennie valakinek azon a dombon.

The name is not old. In nineteen seventy four a man called Miguel Méndez followed the blue pebbles up a river until he found where they were falling from, and he named the stone after his daughter Larissa and the Spanish word for the sea. If you ever buy one, look hard at the colour. The deeper the blue, the further down that hill somebody had to go.