A kilencven nap gabonája

A kirkwalli kocsmában öt asztal volt és egy tűz. Az ajtó egy szürke kőből épült utcára nyílt, a tetején a székesegyházzal. Polly a meleghez legközelebbi asztalt választotta. "Megnézhetem az étlapot?", kérdezte. A lapon kevesebb dolog volt, mint várta, és több belőlük helyi.

The bar in Kirkwall had five tables and a fire. The door opened onto a street of grey stone with the cathedral at the top. Polly took the table nearest the heat. "Can I see the menu?" she asked. The card had fewer things on it than she expected, and more of them local.

"Tudna ajánlani egy jó ételt?" A tulajdonos egy szürke gém volt. Rögtön a bannockot ajánlotta. A bere olyan árpa, amelyet itt évszázadok óta termesztenek. A kilencven nap árpájának hívják, mert elég gyorsan érik egy rövid északi nyárhoz. Lisztté őrölve lapos, sötét lepényt ad.

"Could you recommend a good dish?" The owner was a heron. She recommended the bannock at once. Bere is a barley they have grown here for centuries. People call it the ninety-day barley, because it ripens fast enough for a short northern summer. Ground into meal, it makes a flat, dark bannock.

"Van vegetáriánus lehetőség?", kérdezte Polly. A gém ugyanarra a sorra mutatott a lapon. Bannock, vaj és crowdie, az a lágy sajt, amelyet a gazdaságok mindig is készítettek. Ugyanez a gabona a torony alatti szeszfőzdébe is megy, amely ezerhétszázkilencvennyolc óta dolgozik.

"Do you have vegetarian options?" Polly asked. The heron pointed at the same line on the card. Bannock, butter and crowdie, the soft cheese the farms have always made. The same grain also goes to the distillery under the tower, working since seventeen ninety-eight.

"Kérhetnénk a számlát?", mondta Polly, amikor a tányér kiürült. A gém ráérősen hozta, ami bók. Kint a szél leesett arra, amit a szigetek szélcsendnek neveznek. Polly felment a szürke utcán a vörös székesegyház felé.

"Can we get the bill, please?" Polly said when the plate was empty. The heron took her time bringing it, which is a compliment. Outside, the wind had dropped to what the islands call still. Polly walked up the grey street toward the red cathedral.