A város konyhája hajnalban

Mielőtt felkelt a nap, a piac már hangos volt. Az Ómicsó szűk sorokból áll, egy tető alatt. Az árusok jégre teszik a halat, szép sorokban. A padló nedves volt. Mindennek hideg só szaga volt.

Before the sun came up, the market was loud. Omicho has narrow aisles under one roof. The sellers put fish on ice in neat rows. The floor was wet. Everything smelled of cold salt.

Ez a piac ezerhétszázhuszonegyben indult. A régi urak egy helyre tették az összes élelmiszerárust, a vár mellé. Azóta alig változott. Az emberek a város konyhájának hívják.

This market started in seventeen twenty-one. The old rulers put all the food sellers in one place near the castle. Little has changed. People call it the kitchen of the city.

A téli reggelek a leghangosabbak. A rákszezon novemberben kezdődik. A nagy rákok faládákban fekszenek. Mindegyik rákon van egy címke a kikötőjéről. A legnagyobbak nagyon sokba kerülnek.

Winter mornings are the loudest. Crab season starts in November. Big crabs lie in wooden trays. Each crab has a tag from its port. The biggest ones cost a lot of money.

Késő délelőttre vége. A ládákat egymásra rakják. Valaki felmossa a padlót. Polly egy üres dobozon ült és nézte.

By late morning it is over. The trays are stacked. Someone washes the floor. Polly sat on an empty box and watched.