Lampionok egy dolgozó utcán

A folyótól keletre az utcák szűkek és régiek. A Higasi Csajában kis faházak állnak, két szinttel. A homlokzatukon fa rácsok vannak. Ahogy sötét lett, kigyulladtak a papírlampionok.

East of the river, the streets are narrow and old. Higashi Chaya has small wooden houses with two floors. They have wooden screens on the front. As it got dark, paper lanterns came on.

Ez az utca nem múzeum. Ezernyolcszázhúszban épült előadóknak és gazdag vendégeknek. Ma is működik. Körülbelül negyven geiko él és dolgozik a városban. Az emeleti szobákban lépnek fel.

This street is not a museum. It was built in eighteen twenty for performers and rich guests. It still works today. About forty geiko live and work in the city. They perform in the rooms upstairs.

Polly egy tetőre ült. Az utca fölött zene szólt. Húrokat, dobot és egy hangot hallott. Odalent az utca hétköznapi volt. Egy bicikli dőlt a falnak. Egy macska sétált el.

Polly sat on a roof. Music began above the street. She heard strings, a drum, and a voice. Below, the street was normal. A bike leaned on a wall. A cat walked by.

A sarkon egy bolt fagylaltot árult, a tetején arannyal. Minden tölcsérre egy egész lap aranyfüst kerül.

On the corner, a shop sold ice cream with gold on top. One whole sheet of gold leaf goes on each cone.