A bank, amely sajt fedezete mellett nyújt hitelt

Észak-Olaszország dombjai között áll egy bank, amely hitelfedezetként nem fogad el mást, mint sajtot: parmezán kerekeket. Trezorja több mint félmillió ilyen kereket tárol, mindegyik még mindig azé a helyi tejgazdálkodóé, aki készítette, a bank csak addig őrzi, amíg a hitelt nem törlesztik, és a kereket végül el nem adják.

In the hills of northern Italy stands a bank that will accept, as loan collateral, nothing more exotic than cheese: wheels of Parmigiano Reggiano. Its vault holds more than half a million of them, each one still the property of the local dairy farmer who made it, held by the bank only until the loan is settled and the wheel finally sells.

Ahelyett, hogy évekig várna, amíg a kerék megfelelően megérik és végül eladják, a gazda egyenesen a banknak adhatja hitel fejében, a bank pedig azonnal előlegezi a majdani érték nagy részét, jóval azelőtt, hogy a sajt befejezte volna az érlelődést.

Rather than wait years for a wheel to age properly and eventually sell, a farmer can hand it straight to the bank against a loan, and the bank advances a large share of its eventual value straight away, well before the cheese has finished maturing.

Amíg a hitel fut, a bank maga érleli és tárolja a kerekeket, rendszeresen ellenőrzi és forgatja mindegyiket, mint egy hatalmas, sajtból épített kölcsönkönyvtár gondnoka, előrébb tolva a régebbi kerekeket, ahogy közelednek az eladásra kész naphoz. Amint a sajt végül teljes áron elkel, a gazda törleszti a hitelt, és az egész rendszer újrakezdődik a következő szürettel.

For as long as the loan runs, the bank ages and stores the wheels itself, checking each one regularly and rotating it like the custodian of a vast lending library built out of cheese, moving the older wheels forward as they near the day they are ready to sell. Once the cheese finally sells at full price, the farmer settles the loan, and the whole system starts again with the next harvest.