Lampionok egy dolgozó utcán

A folyótól keletre az utcák elkeskenyednek, és már nem látszanak modernnek. A Higasi Csaja néhány utcányi, kétszintes faházakból álló negyed. A homlokzatukon finom fa rácsok vannak, mély a tetőereszük, és a kőburkolat esőben sötét lesz. Ahogy fogyott a fény, papírlampionok gyulladtak ki az ajtók mellett.

East of the river, the streets grow narrow and stop looking modern. Higashi Chaya is a small grid of two-storey wooden houses. They have fine wooden screens across the front, deep roofs, and stone paving that turns dark in the rain. As the light faded, paper lanterns came on beside the doors.

Könnyű azt hinni, hogy egy ilyen utca múzeum, de ez tévedés. A negyed ezernyolcszázhúszban épült előadóknak, akik gazdag kereskedőket szórakoztattak. Ma is működik. Körülbelül negyven geiko, ahogy itt a gésákat hívják, tanul és lép fel a város három teaházi negyedében, ugyanazokban az emeleti szobákban, ugyanazok mögött a paravánok mögött.

It is easy to think a street like this is a museum, but that is wrong. The district was built in eighteen twenty for performers who entertained rich merchants. It still works today. About forty geiko, the local word for geisha, train and perform in the city's three teahouse quarters, in the same upstairs rooms behind the same screens.

Polly egy tetőcserépre ült. Az utca fölött megszólalt egy samiszen, aztán egy dob, aztán egy hang. Senki nem az utcán állóknak játszott. Odalent az utca hétköznapi maradt. Egy bicikli dőlt a falnak. Egy doboz állt a lépcsőn. Egy macska lassan átment.

Polly sat on a roof tile. A shamisen began to play above the street, then a drum, then a voice. Nobody was playing for people outside. Below, the street stayed an ordinary street. A bicycle leaned on a wall. A box sat on a step. A cat crossed slowly.

A sarkon egy bolt lágy fagylaltot árult, a tetején egy egész lap aranyfüsttel. Hosszú bambuszpálcika emeli fel a lapot, és egy apró fújás simítja a helyére. A város legnehezebb mestersége, tölcsérben.

On the corner, a shop sold soft ice cream with a whole sheet of gold leaf on top. Long bamboo chopsticks lift the sheet, and a small breath settles it. The city's hardest craft, sold in a cone.