Addig verik, amíg szinte semmi sem marad belőle

Egy kis utcában Polly egy műhelyt talált. Egy gép újra és újra nagyot ütött. Egy mester ült egy alacsony padnál. A papír magasra volt rakva. Az arany a papírlapok között feküdt.

On a small street, Polly found a workshop. A machine made a heavy sound again and again. An artisan sat at a low bench. Paper was stacked high. Gold lay between the sheets of paper.

Ebben a városban készül szinte az összes japán aranyfüst. Ez már négyszáz éve így van. Egy érme nagyságú aranydarabból akkora lap lesz, mint egy tatami a padlón. A lap olyan vékony, hogy a fény áthatol rajta.

This city makes almost all the gold leaf in Japan. It has done this for four hundred years. A piece of gold as small as a coin becomes one sheet as big as a floor mat. The sheet is so thin that light goes through it.

Az időjárás segít. Az aranyfüst utálja a száraz, mozgó levegőt. Itt a levegő párás és csendes. A papír is fontos.

The weather helps. Gold leaf hates dry, moving air. Here the air is damp and still. The paper is also important.

Az aranyat senki nem érintheti meg ujjal. A munkások bambuszeszközzel emelik fel. Polly nagyon mozdulatlanul állt.

Nobody can touch the gold with fingers. Workers lift it with bamboo tools. Polly stood very still.