Hat dolog, amitől egy kert tökéletes

A kert ott kezdődik, ahol a vár területe véget ér, a régi várárok útja fölött átívelő hídon túl. A közepén széles tó fekszik, a neve Kaszumigaike, íves kőhíddal, a víz fölé messze kihajló fenyővel, és a partján egy híres, két lábon álló kőlámpással, mintha véletlenül egyensúlyozták volna oda. A felszín alatt koi pontyok köröztek lassan, narancssárgák és fehérek, meg egy nagyon öreg fekete, cseppet sem sietve.

The garden begins where the castle grounds end, across a bridge over the old moat road. Its centre is a wide pond called Kasumigaike, with an arched stone bridge, a pine leaning far out over the water, and a famous two-legged stone lantern standing at the edge as if it had been balanced there by accident. Below the surface the koi drifted in slow circles, orange and white and one very old black one, in no hurry whatsoever.

A Kenrokuen neve annyit tesz: a hat tulajdonság kertje. A régi kínai kertelmélet szerint a tökéletes kertnek hat tulajdonságra van szüksége, és egyetlen kert sem birtokolhatja mindet, mert mindegyik a másik ellen dolgozik: tágasság és zártság, emberi kéz munkája és az öregség látszata, bő víz és messzire nyíló kilátás. Ennek a városnak az urai közel két évszázadon át cáfolták az elméletet, az eredményt pedig ezernyolcszázhetvennégyben megnyitották a nyilvánosság előtt.

Kenrokuen means the garden of six attributes. Old Chinese landscape theory held that a perfect garden needs six qualities and that no garden can hold them all, since each one works against another: spaciousness and seclusion, human artifice and the look of great age, abundant water and a wide distant view. The lords of this city spent the better part of two centuries proving the theory wrong, and opened the result to the public in eighteen seventy-four.

A kert legkülönösebb és legszebb munkája minden évben november elsején kezdődik. A kertészek magas rudat állítanak minden fontosabb fenyő mellé, a rúd tetejéről köteleket eresztenek le az ágak hegyéig, és mindegyiket megkötik, míg végül az egész fa egy hatalmas kötélkúp belsejében áll. A hó itt a tenger felől érkezik, nedvesen és szokatlanul nehezen, és kötelek nélkül az öreg ágak egyszerűen letörnének.

The strangest and most beautiful work in the garden begins every year on the first of November. Gardeners raise a tall pole beside each important pine and drop ropes from the top of it down to the tips of the branches, tying each one off, until the whole tree stands inside an enormous cone of rope. Snow here comes off the sea wet and unusually heavy, and without the ropes the old branches would simply break.

A kert leghíresebb fenyője magában nagyjából nyolcszáz kötelet kap, a kúpok pedig március közepéig maradnak. Polly a hídkorláton állt, ahogy a fény laposra és szürkére vált a víz fölött, és nézte, ahogy a pontyok fordulnak, aztán újra fordulnak.

The garden's most famous pine takes around eight hundred ropes on its own, and the cones stay up until the middle of March. Polly stood on the bridge rail as the light went flat and grey across the water, watching the koi turn, and turn again.